Többen mondták, mielőtt elindultam, hogy írjak blogot arról, milyen is az élet Japánban. Igazság szerint megfordult a fejemben az ötlet, amikor megtudtam kb 3-4hónapja, hogy jövünk, akkor még inkább csak azért, hogy kiírjam magamból amolyan napló-szerűen a félelmeim, érzéseim az utazással kapcsolatban. Aztán jött a költözés, búcsúzkodás, a blogírás pedig elmaradt a félelmekkel együtt. Annyira lefoglalt az elmúlt 2 hónap otthon a párom nélkül, barátokkal, hogy nem igazán gondoltam bele, mennyit fog változni az életem. 

Éééés most itt vagyok, megérkeztem, végre újra együtt a cicámmal, de a család és a barátok nélkül. Azt hiszem egyelőre ugy viselkedem, mint egy jó turista, mindent lefotózok, mindenre rácsodálkozom és csak néha jut eszembe, hogy ja hogy most nem fogok hazamenni. :)

Szóval kb 2 napja vagyok itt, azóta felfedeztem a lakást - igazából egész jó kis hely lesz, ha be lesz rendezve; voltam lakberendezési áruházban - tiszta liliput, a bútorok nagyon cukik és picik és a székek a lábszáramig érnek, viszont minden nagyon jól néz ki,ízléses és meglepően nem drága; és elektronikai áruházban hajszárítót venni - valahogy így képzelem el a purgatóriumot, legalább 4 mobilszolgáltató emberei beszéltek hozzám egyszerre japánul, hogy mit vegyek meg, közben a hangosbeszélő kínaiul karattyol, minden csipog, villog és minden van, mindent meg akarnék venni, de nem tudom elolvasni a leírásokat. :) 

De, achievement unlocked: még mindig nem tévedtem el Tokyo station-nél, ami nagy szó, tekintve, hogy legalább 4 elveszett japánt láttam ott az elmúlt napokban kódorogni a kihalt folyosókon. Szóval a tömegközlekedéssel nem lesz gond, legrosszabb esetben a felszínen lehet korrigálni. :)